Alexander B. Hackman: Az utolsó huszonhét – „Fedőneve: Die Katze”

1. A történet dióhéjban

A regény történetéről nem szeretnék sokat elárulni, mert én is csak a fülszöveg ismeretében vágtam bele és pont így volt tökéletes rácsodálkozni az alapszituációra. Legyen elég annyi, hogy adva van 27 nap az apokalipszis előtt, és az arra való felkészülést több szemszögön keresztül láthatjuk.

2. A borító teszi a könyvet?

Az első szó, ami eszembe jut a borítóról, hogy menő. Hihetetlenül aprólékos és igényes munka. Az benne a különösen szép, hogy már elolvastam a történet felét, amikor kicsit még jobban szemügyre vettem, és rájöttem, hogy kik foglalnak helyet a hetes számon. ?

3. Világ- és hangulatteremtés

Alexander B. Hackman írói stílusa a facebook és instagram felületén közzétett tartalmakból nagyon szépen kiviláglik. A regényben is hozza azt a Rejtői humort, ami nekem személy szerint nagyon jól esett. Mindezt teljesen egyedi hangulatteremtő képességgel teszi. A helyzetkomikumok folyamatosan követik egymást, a mit sem tudó polgárok interakciói a beavatott rekolonizátorokkal (világ újjáépítői, újra benépesítői) számos vicces jelenetet produkálnak. Egyébként olvasás közben el is kezdtem agyalni azon, hogy vajon engem kiválasztanának-e a családommal egy ilyen programba. Arra jutottam, hogy sajnos nem lenne ilyen szerencsém, mert egyrészt hivatalnokokra nem lenne szükség, másrészt nem vagyok az a túlélő típus. Az Éhezők viadalában is biztos, hogy miattam dörögnének először az ágyúk. ?

Szeretem az olyan típusú regényeket, ahol a semmiből kell építkezniük a szereplőknek és a túlélésük a tét. Mint például, amikor Robinsonnak egy szigeten kellett felépítenie a nulláról a saját kis biztonságos kuckóját, és a megélhetését is meg kellett oldania. Itt is ehhez hasonló a szituáció, hiszen egy posztapokaliptikus világban való túlélésre kell felkészülni. Mindez humorral fűszerezve nagyon jól működik. Egyedül az utolsó fejezetnél kapaszkodtam meg a fotelben és döbbentem rá, hogy azért ennek a fele sem tréfa…

4. Karakter leltár

Négy főbb karakter van a történet középpontjában, nekik számos, szintén színes egyéniség asszisztál. Új, kedvenc női regényhősöm Caroline Hall. Kétfős gyerekállományával (ez idézet!) és férjével igazán karakán túlélőként mutatkoznak be nekünk.

Greg McNulty pedig, ahogy beleveti magát teljes természetességgel egy méregdrága szalon foteljébe két kutyusával karöltve, közben jutalomfalatkákat dobálva nekik… Természetesen mindezt hajléktalan hacukában. Felejthetetlen jelenetként égett a retinámba. ? És akkor még nem is beszéltem a modern életfelfogású papról, a titokzatos mangalányról, jaj és Hepikéről… ?

5. Olvasói célpontok

Akik szeretik a világvége hangulatot humorral kombinálni, bátran vágjanak bele. Ha pedig szeretitek a rejtélyeket, amik folyamatosan foglalkoztatnak benneteket olvasás közben, szintén jó helyen jártok. Szívből ajánlom, és ha enyém lenne a világ összes pénzéhez hozzáférést adó rekolonizátor kártya, még pénz-visszafizetési garanciát is vállalnék. ? De úgysem lenne szükség rá, mert garantáltan jó könyv.