Arno J. Sullivan: Az Ikrek Hava ciklus 1. (Orihone gyermekei)

Azt szokták mondani, hogy fantasyt egyszerűbb írni, mint scifit, mert míg az előbbinél a fantázia tágabb lehetőségeket biztosít, addig a scifi műfajnak szigorúbb szabályai vannak. Na hát ez alól az epikus fantasy műfaj szerintem abszolút kivételt jelent, mert ahhoz, hogy valaki végtelenül aprólékosan kidolgozzon egy komplex világot, kell egyfajta zsenialitás. Arno J. Sullivan tökéletesen megugrotta a képzeletbeli mércémet, pontosan ez kell nekem egy high fantasyhoz. 

Az Ikrek hava ciklus nyitó darabja, az Orihone gyermekei egy emberekkel, tündékkel, vámpírokkal és vérfarkasokkal teli világba kalauzol minket, frissítve a műfaj sajátosságait azzal, hogy egy akadémiai környezetbe helyezi a cselekményt. Amellett, hogy fokozatosan megismerjük a főszereplőinket, a világot, elindul a háttérben egy nyomozati szál is, ami folyamatosan egyfajta feszültséget ad a történetnek. 

Főszereplőnk Daemon karaktere nekem két okból volt nagyon érdekes, egyik a folyamatosan homályban tartott múltja, amit lassacskán azért megismerünk, illetve Kraasah személye miatt, aki eleinte csak egy hang a fejében. 🤫

Ha szeretnétek nem sablonosan megírt vámpír karakterrel találkozni, akkor pedig itt van mindjárt nekünk Viktor, Daemon legjobb barátja, a humora az valami fantasztikus. 

A tanári kar legalább olyan érdekes, mint a diákok közössége, tele életszerű, szerethető figurákkal. 

A nyelvezet nagyon igényes, Tolkient és Sullivant idézi, manapság kevés ilyet olvasni. A könyv végén található fogalom, szereplő és faj magyarázatok nagyon sokat segítettek, és ismét az igényességet, aprólékosságot tükrözik. 

Annyira részletgazdag az egész történet, fejezetek előtti versekkel, mondavilágbeli utalásokkal, fajok közti társadalmi ellentétekkel, hogy le a kalappal az író előtt. Az időhurok megjelenésén pedig különösen örömködtem, adott egy pluszt, no nem mintha bármi hiányzott volna belőle.

Kérlek adjatok egy esélyt ennek a könyvsorozatnak, nyilván a függővég az igazán hajhullatós 🤭, de nagyon megéri belemerülni Ainonnan csodálatos világába.

Köszönöm a lehetőséget Arno J. Sullivan! 

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.