Ma Amber nyomába fogok eredni a posztommal, remélem kedvet hozok a könyv elolvasásához.
“Amber és én nem voltunk Ken és Barbie, polírozott és lakozott babák, amelyekről a prüdéria kedvéért lehagytak létfontosságú szerveket. Igazi, teljes emberek voltunk, és szeretném ha így ismernél és értenél meg bennünket.” /Ethan/
Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne megragadni a regény esszenciáját, mert ez a kötet vagy unalmas lehet valakinek vagy ha az ember ráhangolódik érzelmileg a stílusára és a szereplők lelki világára, akkor nagy kedvenccé is válhat. Én az utóbbiak táborát erősítem.
Az igazi főszereplő talán nem is Amber, hanem Ethan, aki a naplójában ír arról, hogy hogyan ismerte meg a lányt. Habár végig érezhető volt rajtuk a “szerelem első látásra” szikrája, Ethan helyett mégis egy sokkal idősebb férfit, Stuartot választott a lány társául (ez nem spoiler, a fülszöveg is tartalmazza). Úgy tűnhet, hogy a regény nem szól semmiről, hiszem nem cselekményközpontú, hanem naplóbejegyzéseken keresztül Ethan lelki világa tárulkozik fel előttünk, ahogy vívódik, küzd a szerelméért és egyúttal próbálja megérteni, feldolgozni a lány döntéseit. Nagyon élveztem belelátni egy felnőtt férfi fejébe és sokat mosolyogtam azon, hogy nőket megszégyenítő módon képes kombinálni. Imádtam a szarkasztikus megjegyzéseit is.
Különösen nagy örömet okozott, hogy a regény helyszíne Új-Zéland. Nekem a Gyűrűk ura óta bakancslistás. Azt persze sajnáltam, hogy kevés volt a leírás, bebarangoltam volna Új-Zéland tájait, de persze nem bántam, hogy helyette inkább az emberi lelkeket tanulmányozhattam. Jó volt egy kis szeletet kapni az ország hidegháborús helyzetéről, és betekintést nyerni a Greenpeace munkájába. Az atomkísérletek és hatásai pedig megdöbbentettek.
A regény hatalmas csavarját bevallom kiszúrtam már az elején.
A végén zseniális a helyzet megoldása, mostanában ez a legkreatívabb regénybefejezés, amit olvastam. Egy jósszívű és télapós Bertrand pedig nekem is kell! Imádtam, még ha kevés szerepet is kapott! ?
Szívből ajánlom! Ha valaki szerette az Ahol a folyami rákok énekelnek könyvet, jó eséllyel ezt is fogja.
Köszönöm a recenziós példány!
115 hozzászólás
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.