1. A történet dióhéjban
1819-et írunk. Sophie Plumbury kénytelen lecserélni a gondtalan, nyüzsgő londoni életet a vidéki Berrytonra, ahol elképzelése szerint nem vár rá más, csak a kínzó társadalmi elszigeteltség és az unalom. Vajon a gőgös lánynak sikerül alkalmazkodnia az általa oly lenézett, szegényesebb élethez? Mindenesetre Oliver Doyle, a jóképű helyi orvos felbukkanása és az elhanyagolt Plumbury kastélyt övező titkok, fenekestől felforgatják a lány életét.
2. A borító teszi a könyvet?
Egy vérbeli történelmi romantikus borítójáról nem hiányozhat egy gyönyörű kastély, vagy éppen egy korabeli kosztüm. Imádom a koncepciót, főleg, hogy a borítót keretbe foglaló virágoknak, no meg a szedernek a történetben szerepe van. ?
3. Világ- és hangulatteremtés
Olyan történelmi romantikust, ami minden tekintetben megfelel a műfaj követelményeinek, már nagyon régen olvastam. Mostanában ugyanis divatba jöttek – talán a Bridgertonnak hála – a zsáner kereteit feszegető, annak szabályait átíró darabok. Ezeknek a kötetlenebb, nem negatív értelemben vett limonádéknak is van létjogosultságuk, én magam is szeretem őket. Viszont annyira üdítő olyan könyvre bukkanni kortárs, magyar írónőtől, ami betartva a játékszabályokat, minden szempontból korhűen adja vissza a történetet.
Számomra a legfontosabb a korabeli nyelvezet visszaköszönése a lapokról. Hadházi Anita írónő gyönyörűen bánik a szavakkal és a 19. századbeli szókincse kiváló. A magázódásra és tegeződésre is külön oda szoktam figyelni. Zavar, ha helytelenül alkalmazzák, de itt nincs hiba benne. Nem tudom, hogy alapos kutatómunka eredménye, vagy ilyen szókinccsel születni kell, de az írónő kiváló munkát végzett. A helyszínek, díszletek, de még az utolsó fodrok is a főszereplő szoknyáján, mind mind tökéletesen visszaadják a kor szellemét és a hamisítatlan 19. századbeli Angliát. Túlzás nélkül állíthatom, hogy Jane Austen stílusát, báját és eleganciáját sugározza Hadházi Anita mindegy egyes sora. A regényben meg is jelenik A klastrom titkával való párhuzam, és valóban megidézi Austen klasszikusát a történet.
4. Karakter leltár
Sophieval már az elején is szimpatizáltam, annak ellenére, hogy akkor még gőgösen viselkedett. Már akkor éreztem, hogy sokat fog ő változni és be is igazolódott a sejtésem. Oliverben kiváló partnerre akadt, ami a szócsatákat illeti. Én még több közös jelenetet is el tudtam volna viselni velük. Tetszett, hogy időnként más szereplő nézőpontjába is belehelyezkedhettünk. Akár egy cseléd, vagy épp egy negatív karakter gondolatait is megismerhettük. Egy önálló kötetet pedig el tudnék képzelni például Caroline-nak. ?
5. Olvasói célpontok
Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik Jane Austen, Charlotte Brontë vagy Elizabeth Gaskell műveit. A történet bővelkedik romantikában, rejtélyekben, titokzatos múltbeli eseményekben, ármányokban. Ez az a könyv, amit szeretnék majd fizikai példányban is a polcomon tudni, és remélem az írónő még nagyon sok történelmi romantikus regénnyel fog minket megörvendeztetni.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.