Egy ADHD-s könyv után egy asperger szindrómás kisfiú, Dávid története talált meg, a sors keze. 😉
Ha valaki egy lelkileg nehéz témát úgy dolgoz fel, hogy közben az olvasó nem kerül padlóra tőle, az már valami. Makai Bálint nem hatásvadász módon, hanem finoman közelíti meg a szituációt.
Dávid élete nem is lehetne nehezebb. Most képzeljétek el, hogy valaki teljesen más szabályrendszer szerint látja a világot, az érzelmek kifejezésével is hadilábon áll, emellett az osztálytársai, de még a saját apja is bántalmazza. És akkor jön egy titokzatos, álomszerű idegen, aki megoldást kínál ezekre. Ki ne fogadná el az alkut, még ha az ára bizonytalan is. Főleg egy gyermek, ráadásul aspergeres, aki sokkal inkább befolyásolható, és dolgozik benne a megfelelni akarás.
A könyv erőssége, hogy filmszerűen peregnek előttünk az események, a szereplők közti dinamika miatt sosem ül le a történet. Kicsit rejtélyes, kicsit misztikus, pont jó arányban a realisztikus elemekkel.
Dávidért nagyon izgultam, ő végig jót akart, egyszerűen magára volt hagyva, nem csoda, hogy egy ilyen kapaszkodót választott. A felnőttek közül egyedül a tanárnőt tudtam tisztelni, ő végig kitartott a kisfiú mellett, minden furcsasága ellenére. Persze a hűséges kutyusról se feledkezzünk meg, ő is nem egyszer elszenvedte a családi perpatvart.
Ahogy említettem az iskolai bullying is megjelenik a regényben, olyan igazi Dudley Dursley módra, szülőként olvasva ez fokozottan bicskanyitogató. Akárhogy is Dávid megérdemelte a segítséget, persze a forrása elég titokzatos és veszélyes…
A nyomdai tördelési hibákat leszámítva én nem tudok belekötni a történetbe, szerettem.
Ajánlom, ha egy misztikusabb, nehezebb témákat feldolgozó, de gördülékeny olvasást nyújtó rövid urban fantasyra vágysz.
Én pedig remélem, hogy kapunk majd folytatást! 🤭🥰
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.