Rezeda Réka: Bábmester (Tüske és Gyopár 1.) 

• reklám – 

A levegő népe trilógiát szerintem nem nagyon kell bemutatni, az egyik legnépszerűbb young adult fantasy a mai napig. A Bábmester borítóján lévő ajánló szerint “Ha szeretted A kegyetlen herceget, ezt imádni fogod.” (Berley Zsófia)

Ezzel a mondattal teljesen egyet tudok érteni. Szerencsés véletlen, hogy A levegő népével pár hónapja ismerkedtem meg, így még könnyebben össze tudtam hasonlítani. El kell, hogy mondjam Rezeda Réka nálam abszolút vitte a prímát. Ezt egyáltalán nem tartom merész és túlzó kijelentésnek, mert a Bábmester karakterei sokkal árnyaltabbak, a története fordulatosabb és több egyedi megoldást alkalmaz.

De ne szaladjunk előre, íme a történet:

Sivrielnek gyerekkorában végig kell néznie szülei lemészárolását, és úgy nő fel, hogy végig dédelgeti magában a bosszút. Arziáliában ugyanis bűn a mágiahasználat, a gyilkos Merzen mindenkit utolér, akire csak rávetül a varázshasználat gyanúja. Sivriel szellem, a láthatatlanság áldását örökli édesanyjától, de a bosszú érdekében elrejti képességét. A vendetta viszont várat magára, az udvari intrikákkal ugyanis nem számolt a lány, így Bastien herceg hálójába kerülve maga sem tudja eldönteni, hogy szövetségest vagy új ellenséget talált a férfi személyében. 

Hasonlóságok tehát vannak, de ha valaki attól félne, hogy emiatt nem egyedi a történet, az ne tegye. Régen találkoztam már ennyire jól felépített, igényesen megírt és gondosan szerkesztett magyar fantasy könnyvvel. A nyakamat tettem volna rá, hogy ez nem az első regénye az írónőnek, pedig így van. Nemhiába lett a X. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertese a kötet. 

A regény felütése már olyan fordulatokat alkalmaz, hogy nehezen elképzelhető ennek a fokozhatósága, pedig ez végig ki fog tartani fejezetről fejezetre, még az utolsó mondatokig is. 

A politikai intrikákat nehéz úgy a cselekménybe szőni, hogy az ne fulladjon unalomba, vagy ismétlésbe, szerencsére itt nem is történik meg. A letehetetlen jelzőt pontosan az ilyen könyvekre találták ki. 

Sivriel esetében a bosszúvágy nagyon hitelesen lett bemutatva. Bevallom én mindig felsóhajtok, ha a bosszú kardja az utolsó pillanatban nem csap le karakterfejlődés címszóval, mert tegyük a kezünkre a szívünket, mi nem sújtanánk le, ha azokat bántanák, akiket a legjobban szeretünk? Sivriel mindegy egyes – , az elvakultságának köszönhető, csetlésével botlásával együttéreztem. Ahogy azt is megértettem, hogy miért választotta a varázslásban a könnyebbik, de romláshoz vezető utat. 

Bastien pedig egyszerre az ellentettje és a kiegészítője Sivrielnek. Lehetne akár a “kegyetlen herceg” mása, de én mindig azon a véleményem voltam, hogy Cardan egyáltalán nem is kegyetlen. Na Bastien valóban az, ő tényleg nem fél bemocskolni a kezét, és kész bárkit feláldozni a céljai érdekében. Ami pedig vele történt a múltban, az egyik legfelkavaróbb dolog a könyvben. Az ő esetében figyeltem meg a legnagyobb karakterfejlődést, a zárás miatt pedig reménykedek egy kicsit abban, hogy váltott szemszöget fogunk kapni. 

Merzen az egyik legundorítóbb főellenség, akiről valaha olvastam. Nem rettegtem tőle, hanem inkább a bicskám nyílt ki állandóan a zsebemben, annyira aljas és romlott egy figura. Pont, mint a mai politikusok. 🫢 Ezért is értettem meg annyira Sivriel érzéseit, és szurkoltam, hogy ne kegyelmezzenek meg ennek az “embernek”. 

A felépített mágiarendszer pont annyira volt kidolgozva, ami teljesen korrekt egy első részhez. A tarifakülönösen ötletes elgondolás, mert hát, ahogy ezt megszokhattuk, minden varázslatnak ára van. 

A mellékszereplők is sokat hozzátettek a történethez, különösen Kócos, az emlékfonó kislány. Tragikus dolgokat kellett átélnie már ilyen fiatalon, mégis annyira erős a lelke ennek a kis csöpp lánynak. Főhősnőnk is sokat tanult tőle.

Sivriel és Bastien kapcsolata igazi ellenségekből szerelmesek típusú. Szépen és fokozatosan van felépítve, ami nem ment a cselekmény rovására. Megfűszerezte a kapcsolatukat, hogy valóban sohasem lehetett tudni, hogy őszinték-e egymáshoz, vagy csak egy újabb csapdát állítottak fel a másiknak. Sokszor vett 180 fokos fordulatot emiatt az egymáshoz való viszonyuk. Sivriel gondolataiba pedig izgalmas volt belelátni, mesteri volt, ahogy kibogozta mindig a Bastien által összecsomózott szálakat. Persze nem kevés konfliktust generált a bábmesterkedés, de ez adta a sava borsát a történetnek.

Kevés író tud felmutatni egy kellően erős ellenség után egy másik hasonló kaliberűt. Az epilógusban bemutatott, a történet előrehaladtával időnként már emlegetett karakterben szerintem meg van erre a potenciál, a következő részben pedig majd kiderül igazam lett-e, de van egy érzésem, hogy kenterbe fogja verni Merzent. 

Bárcsak minden young adult fantasy ilyen hangulatos és egyedi lenne.

Bátran ajánlom így azoknak is, akik már úgy érzik, hogy kinőtték ezt a műfajt. Ez egy nagyon jól megkomponált történet, amiből maximum csak a térkép hiányzik. De ez legyen a legnagyobb baja az embernek. 🤣🫢

Gyertek és fedezzétek fel ti is bátran Arzália vidékeit, cselszövésekből nem lesz hiány! 😉 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget Rezeda Réka írónőnek és a Könyvmolyképző Kiadónak!