Sáfrán Judit Örökölt királyság duológiájának első kötetére a csodaszép borítója miatt figyeltem fel anno. A második kötet Az írisz áldozata szintén nem szégyenkezhet e tekintetben. Egy vérbeli high fantasy történethez pontosan ilyen grafikát képzelek el én is.
Spoiler nélkül fogok a könyvről beszélni és úgy, hogyha valaki nem olvasta volna az első kötetet, az is kedvet kapjon a duológiához.
Az első részhez képest a második sokkal akciódúsabb, kevésbé merül el a leírásokban, de ettől még továbbra is szépen fogalmaz az írónő. Most Dália helyett, a Hitetlenek birodalmába látogatunk el, és részben emiatt is sötétebb hangulattal kell számolni. Illetve a szereplők sokkal keményebb dolgokon mennek keresztül, a háborús helyzet is körvonalazódik. Cylia és Kein fogságban töltött napjairól nagyon szerettem olvasni, különösen izgalmas volt Cylia nyomozós szála. Az első kötetben még Cylia nem lett a szívem csücske, nekem túlságosan határozatlannak tűnt, illetve nem minden döntésével tudtam egyetérteni. Itt annyira megváltozott pozitív értelemben, hogy ezert hálás vagyok. Így kell karakterfejlődést bemutatni. Illetve végre úgy éreztem, hogy tényleg Kein mellett a helye. A kapcsolatuk sokkal jobban kibontakozott.
Chlodvigot, mint igazi morally gray karaktert sokáig hiányoltam, de szerencsére előkerült és elégedett vagyok a sorsával. Erik karaktere pedig továbbra is tökéletes humorforrás.
A vízalatti Ódália felfedezése bőven tartogatott izgalmakat. Fő gonoszaink, mert hogy többen is vannak, kegyetlenebbek mint korábban, ebből a szempontból is emelkedett a tét.
Világépítés helyett inkább cselekményközpontú a regény, de így is kapunk néhány új, igazán egyedi fantasy elemet.
Továbbra is szívből ajánlom ezt a kedves fantasy történetet, engem meglepett frappáns megoldásaival az írónő, ahogy a szálakat csűrte csavarta.
Nagyon szépen köszönöm, hogy felfedezhettem az Örökölt királyság világát!
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.