A Bűbájok boltja folytatása a lehető legjobb választás a téli fagyos napokra. A könyv lényegében önállóan is olvasható hiszen teljesen új szereplőket kapunk az első részhez képest, ettől függetlenül mindenképpen ajánlom a sorrendben olvasást hiszen vannak visszautalások az első részre. Ráadásul a kapcsolódási pontja is eléggé hangsúlyos, a jó öreg Caz megteremtőjének sorsa kerül a középpontba. Terlu Pernát szószerint szoborrá változtatták, mert megteremtette a beszélő póknövényt, majd egy nap egy szigeten tér magához elvarázsolt üvegházak és Yarrow, a rendkívül morgós kertész társaságában. Az üvegházak sorra omlanak össze és ezt a problémát kell megoldani a lánynak mágiával úgy, hogy korábban a varázslat használata miatt büntették meg.
Terlu és Yarrow között tökéletesen működött a kémia, igazi slow burn románc az övék.
Lehetne ez a történet csak egy egyszerű kikapcsolódást nyújtó cozy fantasy, de én sokkal többnek tartom. A két főszereplő lelkivilágának lassú, de folyamatos fejlődését végig kísérni kicsit olyan, mintha egy önfejlesztő könyvet olvasnánk. A legfőbb üzenet pedig egyértelműen a közösség gyógyító ereje, de nálam az emberektől a beszélő növények egyértelműen ellopták a showt. A történet szívét-lelkét ők adják, ők teszik igazán egyedivé ezt a regényt.
A végén számomra bravúros volt, ahogy egyáltalán nem kapkodva, de pár oldal alatt az írőnő elvarrta a szálakat és finoman összekötötte az előző történettel.
Kiknek ajánlom leginkább a könyvet? Akik imádják a süteményeket nemcsak megenni de elkészíteni is, na és természetesen a kertészkedés szerelmeseinek.
Kedvenc idézetemmel zárom soraimat:
“- Akkor is megbántódom, amikor nem kellene.
- Ha bánt valami, akkor bánt valami. Teljesen mindegy, hogy valaki szerint nincs nyomós okod rá. A fájdalomhoz nem kell engedély.”
Igazán lélekgyógyító és simogató olvasmány!
Köszönöm a lehetőséget !
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.