Szép Zsolt: Kárpát Walzer (1. rész)

1. A történet dióhéjban

Körmöczy Zsuzsanna nevelőnőt azzal bízza meg egy kedves ismerőse, hogy egy metronómot juttasson el Fiumében egy titokzatos nemeshez. A lány nem is sejti milyen hátborzongató kalandokba fog keveredni a szívesség miatt. A kutyaszorítóba került nevelőnőt a rejtélyes Garabonciás és társai mentik meg. Ezzel végleg részese lesz a jó és a rossz örök harcának, ami evilági és pokolbéli lények között zajlik a Kárpát-medencében a Monarchia vérzivataros időszakában.

2. A borító teszi a könyvet?

A borítót maga az író tervezte, csodálatosra sikerült. A könyvben lévő grafikák pedig nagyon jól illeszkednek az egész miliőhöz.

3. Világ- és hangulatteremtés

Nehéz szavakba önteni, hogy milyen érzések kavarogtak bennem a regény elolvasása után. Egyszerre éreztem katarzist, amit a történet váltott ki belőlem, és hatalmas űrt, mert elfogytak a lapok. Ezután mit fogok olvasni, ami felér, vagy legalábbis megközelíti ezt a zseniális művet? Hatalmas szerencse, hogy ez még csak az első rész volt. Szokták emlegetni a science fiction műfajon belül az okos sci-fit. Ha lehet ilyet mondani, akkor a Kárpát Walzer okos fantasy. Összetett, nem hagyja, hogy lankadjon a figyelem, folyamatos gondolkodásra, tovább gondolásra késztet. Egyáltalán nem lehet kiszámítani a fordulatokat. Őszintén szólva én a legtöbbször ki szoktam találni a csavarokat. Ebben az esetben viszont szinte egyszer sem sikerült. Sőt az egyik szereplő esetében annyira túlkombináltam a dolgokat, hogy elég vicces teóriát állítottam fel róla. Utólag már csak mosolygom rajta. Az utolsó pillanatig tartogat meglepetéseket a könyv, semmiben sem lehetünk biztosak és egyik szereplő sincs biztonságban, sajnos súlyos veszteségekkel is számolnunk kell. Egyébként maga a regény felépítése sem hétköznapi, fejezetről fejezetre belekerülünk számtalan karakter nézőpontjába, egyre jobban megismerjük őket. Legalábbis azt hisszük. Sok az időbeli ugrálás, így a szereplők múltja is fokozatosan feltárulkozik előttünk. A legzseniálisabb, ahogy a történet jelenében összefonódnak a szálak, minden mindennel és mindenkivel összefügg.

Mindezt hangulatos díszletként egészíti ki a Monarchia vadregényes időszaka. Engem személy szerint újra ráébresztett arra, hogy mit is jelentett/jelent magyarnak lenni. A nagy globalizációs folyamatokban erről teljesen elfeledkeztem. Utoljára a történelem órákon éreztem hasonlót, ahol a tanárunk lebilincselően adta elő a magyarok múltját.

A magyar hiedelemvilág pedig tökéletesen megfűszerezi a történetet. Voltak számomra ismerős és ismeretlen lények, ilyen módon a legcsodálatosabb megismerkedni népmeséink szereplőivel, kalandosan és beleveszve az eseményekbe. Szívem szerint a megfelelő korosztálynak kötelezővé tenném az elolvasását. A nyelvezet Jókai szépirodalmi szövegeit idézi, de emészthetőbb formában (nincsenek több oldalas tájleírások, amik manapság sokakat elriasztanának) mégis megtartva annak líraiságát. A Vajákhoz pedig a színvonala miatt hasonlítanám. Megállná helyét a nemzetközi piacon, igaz, a magyar vonatkozásokat csak mi értenénk.  Milyen fantasztikus is lenne egy sorozat adaptáció belőle. Nem igazán nézek kortárs magyar filmeket és sorozatokat, de ezt nem hagynám ki.

4. Karakter leltár

A szereplők mind egytől-egyig hús és vér figurák. Szörnyű, hogy milyen tragédiákon mennek keresztül és abszolút reális, ahogy ezek az események formálják a személyiségüket. Nőként Körmöczy Zsuzsannával tudtam a legjobban azonosulni, habár eleinte bosszantott kissé a naivitása és merevsége, de a neveltetése miatt teljesen hitelesen viselkedett. A végére pedig azzá a hősnővé vált, akit mindig is példaképként tartottam számon. Kiss-Zombory Arnót pedig minden hölgy szívét elrabolná, hiába az a hűvös tekintet, amivel a világot közömbösen szemléli. Számomra ő az új Baradlay Richárd. A jóképű, lengyel Iwo pedig megannyi kacagtató pillanatot okozott. Örülök, hogy a korszakhoz méltón a magyar-lengyel barátságra is megtörtént a kikacsintás. A Garabonciás alakja pedig végig titokzatos, biztos, hogy tartogat még meglepetéseket. A negatív karakterek múltját is megismerjük, emiatt nagyon árnyalt a személyiségük. Van, amikor egyenesen sajnálatra méltóak, máskor a tetteik miatt egyszerűen könyörtelen és alávaló erőszaktevők.

A túlvilági lényünk kellően hátborzongatóra sikerült, ennek ellenére az volt az érzésem, hogy nem tudom eldönteni, az emberek vagy a pokolbéli fajzat a gonoszabb. Ha belegondolok, igazából a végén erre is választ kapunk.

5. Olvasói célpontok

Szívből ajánlom, még azoknak is, akik a fantasyt nem szeretik. A korhatárt nem tudom belőni, talán 16 év az erőszakos cselekmények miatt. Aki emiatt félne tőle, ne tegye, szerintem elég annyit hozzátennem, hogy magamat mindig is túl érzékeny lelkűnek tartottam, aki a Trónok harcát is messze elkerüli, ezt a történetet viszont szemrebbenés nélkül tudtam olvasni. Vagy megedződtem, vagy ennyire jó a történet. Vagy mindkettő!

Olvassátok, nem fogtok csalódni!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.